´S fel áldozza egész erejét hasznának.
Széljel az országban Társaságok kelnek,
Mellyek nékik munkás Fiakat nevelnek."
A templomkertben leltek rá az „elveszett” sírkőre
Megtalálták Péteri Takács József irodalomszervező, költő, az első magyar könykiadó alapítójának „elveszett” nyughelyét. Az egyházközség szeretné felújítani a templom alatti ősi kriptát, ami irodalmi emlékhelyként látogatható lenne. Mindehhez támogatókat keresnek.
A mindszentpusztai templom kertjében sétált, nézelődött gyermekeivel a nyáron Zsumbera Árpád, Szabó Gyula mezőörsi plébános – Mindszentpuszta az ottani plébániához tartozik – egykori munkatársa, barátja, miközben két, bokorral benőtt, tízcentis földréteg lepte sírkőre bukkantak. Miután idővel nagyjából megtisztították azokat, kiderült, hogy az egyiken Péteri Takács József, a reformkor országosan is jelentős irodalmárának, a Magyar Minerva könykiadó megalapítójának a neve szerepel.
- A korabeli források utalnak arra, hogy „eltemettetett mindszenti pusztáján levő családi sírboltjában”, de a két évszázados emlékezetben valamiképpen elhomályosult, hogy a nyughely hol lehet, így a helybeliek és az irodalomtörténet is „elveszett”-ként könyvelte el – említette Szabó Gyula plébános. - Nem véletlen, hogy a sírkő a templomkertben került elő, mivel a templom egy része alatt a Bay-család – Péteri Takács felesége, Bay Eszter az ősrégi famíliához tartozott, az ő révén temették a neves irodalmárt oda – kriptája van, ahová negyvenöt után nem temetkeztek. Később a bejáratát befalazták, majd homokkal töltötték fel a sírrablók ellen.
Szabó Gyula elmondta: az egyházközség szeretné a sírboltot feltáratni, felújíttatni és kialakítani ott egy látogatható irodalmi emlékhelyet.
- Mindszentpuszta kicsi település, az egyházközségnek nincs olyan bevétele, amely ezt a nagy munkát fedezni tudná. Mivel Péteri Takács József jelentősége túlmutat a falun és a megyén is, nemzeti kultúránknak, irodalmunknak országos jelentőségű alakja, ezért is gondoltunk arra, hogy szélesebb körben gyűjtünk támogatást. A munkálatok becsülhető költsége tízmillió forint, aminek felét már sikerült előteremtenünk: hárommilliót a Nemzeti Kulturális Alapból, kettőt pedig a Balassi Intézettől. Továbbra is próbálkozunk, például tervezzük megszólítani a mai magyar kiadókat, mert jó lenne, ha jövőre, a Magyar Minerva alapításának kétszáztizenötödik évfordulóján már látogatható lehetne az emlékhely.
Gülch Csaba
Megjelent a Kisalföld 2012. október 31-i számában
Hírek
- Kazinczy- és Batsányikéziratok kerültek elő
A sümegi Tóth Gyula nem „bádogos és vízvezeték-szerelő”, hanem nyugdíjas tűzoltó, aki sikerrel képezte át magát helytörténésznek. Először csak a lánglovagok történetét vetette papírra, utána szülőfalujának, Gógánfának a múltjában mélyült el. A sümegi polgármester nemrég arra kérte fel, hogy segítsen internetes közszemlére tenni a kisváros történeti értékeit. Tóth Gyula pedig szerencsés kezű ember, s a múzeumi kéziratraktár papírdobozaiban máris két érdekes levélre bukkant: az egyiket a nyelvújító Kazinczy Ferenc írta 1821. május 22-én, a másikat Batsányi János költő jegyezte 1788. augusztus 13-án.
A napokban előkerült kéziratok a Darnay-gyűjtemény darabjai lehettek. Darnay Kálmán 1864-ben született Sümegen, s 1945-ig élt. Vaskereskedő volt a kenyérkereső szakmája, ám örömét az ásatásokban lelte, lelkesen régészkedett. Urnatemetőket tárt fel, de írt is, irodalmi leletek mentésében is jeleskedett. Különösen Kisfaludy Sándor sorsába volt bejáratos. Kisfaludy 3600 darabos könyvtárát még 1897-ben a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. Ő maga is alapított és irányított múzeumot. Gyűjteményeinek egy része Sümegen maradt, innen bányászta elő Tóth Gyula a két levelet.
Kazinczy Ferenc sorait egy másik „felen” álló, s őt nem igazán szerető, sőt bántó kortársának a halála váltotta ki. A címzett Pápay Sámuel volt, aki A magyar literatúra esmérete című munkájával megalkotta az első magyar nyelvű irodalomtörténetet. Vele tudatta Kazinczy, hogy „Takács elhala”. Takács – Péteri Takács József –, a dunántúli nemes írók barátja, maga is tollforgató ember. Ő adta ki először Kisfaludy Sándor műveit. Kazinczy Ferenc nyelvújító mozgalmát azonban harciasan elutasította, élesen szembefordult vele. „Nem csak barátom nem volt, ő engem bántott, igazságtalahunúl bántott, indulatjának egész elkeseredésében bántott” – írja róla a most előkerült levelében Kazinczy. A háromoldalas levélben Kazinczy a nyelvvitáik fő tárgyát, a „j” által jegyzett hangokat is érinti. Kiáll a „látja” írásmód mellett, hiszen ha nem j-vel íródna ez a szó, akkor az imádságot „imáccságnak” kellene írni, magyarázza.
Hajba Ferenc, Győr
forrás: nol.hu