´S fel áldozza egész erejét hasznának.
Széljel az országban Társaságok kelnek,
Mellyek nékik munkás Fiakat nevelnek."
A Vasárnapi Újság 1873. március 23-i száma írja:
A „Szabad Polgár" czimü győri lap irja: Téthen nemrég elárvereztek egy levéltárat, melyet egykor Péteri Takács József alapított, ki nyelvünk újjászületése idején mint író és művelt férfi közbecsülésben állt. Senki sem sejté, hogy abban sok jeles írónk levelei, költeményei, értekezései stb. vannak letéve, s megengedek, hogy a papírok nagy része egy kereskedő kezébe jusson, ki aztán az olcsó áron megszerzett papírokat az eladott holmik betakargatására használta. Brocskó Lajos is ily módon jutott a Kisfaludy Sándor egy 1797-diki leveléhez. Rögtön sietett a kereskedőhöz, megmentendő, a mit még lehet. De már nem sokat lehetett, mert a kereskedő a papírok nagy részét fölhasználta és szétküldözé. Egyik megmentett levelében a halhatlan Révay Miklós panaszkodik Takács Józsefnek a maga nyomoruságos sorsáról, következő módon: „A múlt telet nagy nehezen kihúztam, de a jövőt nem tudom, hogyan győzöm. Aligha el nem viszen. A szükséges fát be sem szerezhettem, mert nincs pénzem, Esztergomban (1805) az érseki fának öle már 20frt ott helyben; mig ide (Pestre) hozzák, mennyire mégyen ? Verje meg az Isten Kende Praefectus Uramat! Majd eleget didergek a fűtetlen szobában, meg is fagyok végtére. Soha sem hittem volna, hogy ily ínséges állapotom lehessen egy Királyi Universitásnál. Jobb lett volna vargaságot tanulnom: mert most én is felvehetnem a czipőm árát. De már kereskedővé leszek minden bizonynyal, látom a jövő télen Földvárra kell mennem, deszkát árulnom. Te élj boldogul." stb.
Takács József fiának, Takács Sándornak halála után 1873-ban a hagyatékát kiárusították így vált – szó szerint – sajtpapírrá a magyar irodalom egy darabja, mivelhogy a kereskedő erre a célra használta az olcsón megszerzett papirosokat.
Hírek
- Kazinczy- és Batsányikéziratok kerültek elő
A sümegi Tóth Gyula nem „bádogos és vízvezeték-szerelő”, hanem nyugdíjas tűzoltó, aki sikerrel képezte át magát helytörténésznek. Először csak a lánglovagok történetét vetette papírra, utána szülőfalujának, Gógánfának a múltjában mélyült el. A sümegi polgármester nemrég arra kérte fel, hogy segítsen internetes közszemlére tenni a kisváros történeti értékeit. Tóth Gyula pedig szerencsés kezű ember, s a múzeumi kéziratraktár papírdobozaiban máris két érdekes levélre bukkant: az egyiket a nyelvújító Kazinczy Ferenc írta 1821. május 22-én, a másikat Batsányi János költő jegyezte 1788. augusztus 13-án.
A napokban előkerült kéziratok a Darnay-gyűjtemény darabjai lehettek. Darnay Kálmán 1864-ben született Sümegen, s 1945-ig élt. Vaskereskedő volt a kenyérkereső szakmája, ám örömét az ásatásokban lelte, lelkesen régészkedett. Urnatemetőket tárt fel, de írt is, irodalmi leletek mentésében is jeleskedett. Különösen Kisfaludy Sándor sorsába volt bejáratos. Kisfaludy 3600 darabos könyvtárát még 1897-ben a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. Ő maga is alapított és irányított múzeumot. Gyűjteményeinek egy része Sümegen maradt, innen bányászta elő Tóth Gyula a két levelet.
Kazinczy Ferenc sorait egy másik „felen” álló, s őt nem igazán szerető, sőt bántó kortársának a halála váltotta ki. A címzett Pápay Sámuel volt, aki A magyar literatúra esmérete című munkájával megalkotta az első magyar nyelvű irodalomtörténetet. Vele tudatta Kazinczy, hogy „Takács elhala”. Takács – Péteri Takács József –, a dunántúli nemes írók barátja, maga is tollforgató ember. Ő adta ki először Kisfaludy Sándor műveit. Kazinczy Ferenc nyelvújító mozgalmát azonban harciasan elutasította, élesen szembefordult vele. „Nem csak barátom nem volt, ő engem bántott, igazságtalahunúl bántott, indulatjának egész elkeseredésében bántott” – írja róla a most előkerült levelében Kazinczy. A háromoldalas levélben Kazinczy a nyelvvitáik fő tárgyát, a „j” által jegyzett hangokat is érinti. Kiáll a „látja” írásmód mellett, hiszen ha nem j-vel íródna ez a szó, akkor az imádságot „imáccságnak” kellene írni, magyarázza.
Hajba Ferenc, Győr
forrás: nol.hu