´S fel áldozza egész erejét hasznának.
Széljel az országban Társaságok kelnek,
Mellyek nékik munkás Fiakat nevelnek."
Az 1800-as évektől Győr megyében gazdálkodik, birtokokat szerez, 
ide házasodik, itt születnek gyermekei. Győr megye főjegyzője volt és már alispánnak is jelölték, mikor 1821-ben meghalt. A feleségének, Bay Eszternek családja által építtetett mindszentpusztai sírboltban nyugszik. Nevét többféleképpen írták, téti birtokai után felvehette a téthi előnevet, sírkövén is téthi Takács Józsefként szerepel.
Korán, gyermekkorában Győrbe került. Valószínűleg Fabchich Jánosnak, nagybátyjának volt ez köszönhető, aki Győrben tanított. Fabchich édesanyja Takáts Anna Mária volt. Itt a papnöveldéveben ismerkedett meg számos később írótársával, akikkel később Bécsben is találkozott és együtt dolgozott.
A vármegyében is elismertséget szerzett, 1811-ban táblabírónak, 1816-ban megyei főjegyzőnek nevezik ki. Ez nem csak egy cím volt, de feladatokkal is járt. A jogvégzett Takácsnak ez valószínűleg nem jelentett gondot, bár a megyei adminisztráció elég rossz állapotban volt, amint azt a következő idézet is mutatja:
„Időközben Takáts József vette át a főjegyzői hivatal vezetését. Schedius Kristóf a személyzeti változást nyomban felhasználta arra, hogy a levéltár új ellenőrzőjének jelentést tegyen a múltban előfordult bizonyos anomáliákról. A megyei tisztviselőknél ugyanis az a helytelen gyakorlat alakult ki, hogy hivatalos, főleg törvénykezési működésük során készült irataikat, jegyzőkönyveiket maguknál tartották, holott a törvényes rendelkezések ezt világosan tilalmazták. A közgyűlés ezért a jelentés alapján kötelezte az érdekelteket, hogy a közönséget érdeklő és náluk található irományokat haladéktalanul adják be a levéltárba, beleértve az árvákat illető elintézett aktákat is. A felhívásnak volt eredménye, sok elheverő irat és könyv került be ily módon az archívumba, bár a nagy helyszűke miatt már szinte megoldhatatlan feladatot jelentett az anyag elraktározása, akárcsak a megyeigazgatás különféle hivatalainak az elhelyezése.” (Lengyel, 109-110. old.)
Barátaival, akik egyben író-, birtokos-, vagy elöljáró társai is voltak Tétről, Győrből vagy éppen Mindszentpusztáról, könnyű volt a kapcsolatot tartania. Guzmics Izidor, bencés pap, később bakonybéli apát így emlékezik egy 1818. évi találkozására Takács Józseffel: A múlt csütörtökén volt szerencsém őtet Téti Pl. Horvát Andrásnak territóriumunkban helyhezett szőlejében tisztelnem; hol is a T. Plébános Úr új pinczéjét szentel vén-fel barátinak, és szomszéd ismerőseinek mulatságot adott, mellyre Fejér is Ő Nagysága Téti Takács várm. Nótárius Úrral (a ki oldala mellől alig mozdúl el, és néki ideig való koszttal szolgál) megjelent; és komoly maga viseletével, szelíd leereszkedésével, nyájasságával mindeneket, kik őt eddig nem ismerték, tiszteletére hódított. — Valóban nagy is reménységünk, hogy az eddig tapasztalt szorgalma, és a litteraturát előmozdítani törekedő fáradhatatlan lelke nagy ugrásokkal fogja kerületünkben, sőt (derék példája) az egész hazában is a tudományokat tovább vinni; és áldjuk a gondviselést, melly ifjúságunkat illy Férfival látogatá meg. Hozzám különös hajlandóságát mutatta, mellyet én iparkodok is magamnak megérdemlem, és nevelni. Eggy illyen érdemes Férfiúnak hajlandóságát keresni, nem hiúság, úgy e Jóskám ? (dr. Révay, 81. old.)
Hírek
- Kazinczy- és Batsányikéziratok kerültek elő
A sümegi Tóth Gyula nem „bádogos és vízvezeték-szerelő”, hanem nyugdíjas tűzoltó, aki sikerrel képezte át magát helytörténésznek. Először csak a lánglovagok történetét vetette papírra, utána szülőfalujának, Gógánfának a múltjában mélyült el. A sümegi polgármester nemrég arra kérte fel, hogy segítsen internetes közszemlére tenni a kisváros történeti értékeit. Tóth Gyula pedig szerencsés kezű ember, s a múzeumi kéziratraktár papírdobozaiban máris két érdekes levélre bukkant: az egyiket a nyelvújító Kazinczy Ferenc írta 1821. május 22-én, a másikat Batsányi János költő jegyezte 1788. augusztus 13-án.
A napokban előkerült kéziratok a Darnay-gyűjtemény darabjai lehettek. Darnay Kálmán 1864-ben született Sümegen, s 1945-ig élt. Vaskereskedő volt a kenyérkereső szakmája, ám örömét az ásatásokban lelte, lelkesen régészkedett. Urnatemetőket tárt fel, de írt is, irodalmi leletek mentésében is jeleskedett. Különösen Kisfaludy Sándor sorsába volt bejáratos. Kisfaludy 3600 darabos könyvtárát még 1897-ben a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. Ő maga is alapított és irányított múzeumot. Gyűjteményeinek egy része Sümegen maradt, innen bányászta elő Tóth Gyula a két levelet.
Kazinczy Ferenc sorait egy másik „felen” álló, s őt nem igazán szerető, sőt bántó kortársának a halála váltotta ki. A címzett Pápay Sámuel volt, aki A magyar literatúra esmérete című munkájával megalkotta az első magyar nyelvű irodalomtörténetet. Vele tudatta Kazinczy, hogy „Takács elhala”. Takács – Péteri Takács József –, a dunántúli nemes írók barátja, maga is tollforgató ember. Ő adta ki először Kisfaludy Sándor műveit. Kazinczy Ferenc nyelvújító mozgalmát azonban harciasan elutasította, élesen szembefordult vele. „Nem csak barátom nem volt, ő engem bántott, igazságtalahunúl bántott, indulatjának egész elkeseredésében bántott” – írja róla a most előkerült levelében Kazinczy. A háromoldalas levélben Kazinczy a nyelvvitáik fő tárgyát, a „j” által jegyzett hangokat is érinti. Kiáll a „látja” írásmód mellett, hiszen ha nem j-vel íródna ez a szó, akkor az imádságot „imáccságnak” kellene írni, magyarázza.
Hajba Ferenc, Győr
forrás: nol.hu