Papnak tanul, de otthagyja hivatását. Tanulmányai után hazatér Keszthelyre, ahol először könyvtáros, majd gróf Festetics György fiának Lászlónak házitanítója. Fiatal volt, művelt, beszélt a latinon és görögön kívül olaszul, németül, franciául és angolul is. Elkíséri tanítványát Bécsbe is, ahol az iskoláit járja.

A szokásos stúdiumok mellett fontosnak tartotta a testnevelést, a tapasztalva tanulást, természetjárást, megfigyelést. Példákkal, tanulságos mesékkel, történetekkel igyekezett erkölcsi kérdéseket a gyermek számára is megvilágítani.

Erkölcsi oktatások, mellyeket tolnai gróf Festetics László kedves tanítvánnyának szívére kötött Péteri Takáts József címmel azon pedagógiai tapasztalatait írja meg, melyeket gróf Festetics Lászlónak keszthelyi nevelése során szerzett.

Ebben szól a boldogságról, becsületes magaviseletről, erkölcsről, Istenről, kötelességekről, testi nevelésről, egészségről, mindenről, amire oktatta a kis grófot.

A bevezetőben örömmel írja, hogy „..nem azt a’ komor, fennyen parantsolgató Taníttót találtad fel bennem, a’ kivel eleve rémítettek: hanem egygy ollyan szíves barátot, a’ ki ártatlan kedvedet semmiben nem szegte, öröm vígadozásidat nem tsak nem rontotta, hanem részvételével még inkább édesítette; szemfüles kérdéseidre nem válvonítással, nem tilalmazó pirongatással felelt: hanem mindent, a’ mi a’ házban, a’ házon kívül a’ kertben, a mezőn, a’ rétenn előnkbe tűnt, megmutogatott; nevére, s tulajdonságira, a’ mennyire kis eszeddel felérhettél, figyelmetessé tett; és így még gyullasztotta benned a’ többet-tudni vágyódás: hogy alkalmatossága legyen fiatal lelkednek nyíló bimbóját gondosan ápolgatni, fejtődző tehetségeit ébreszteni, ’s lassanként az emberi méltóságnak fokára felsegítteni, vagy legalább illendő érzésére elkészíttni.”

A hazai utazások szükségességéről írt tanulmányt, melyben kifejti, hogy tanácsos a diákoknak a nyári szünetben bejárnia és megismernie az országot, annak tájait, népét gazdaságát, kultúráját, hagyományait. Ezt ajánlotta Festetics Györgynek is, ezért annak fiát nem külföldre utaztatta a korabeli főúri szokás szerint, hanem Magyarország vidékeire kísérte Takács.

Úgy látszik Takács József mindig megmaradt egy kicsit tanítónak is, idősebb korára is, mert saját fia mellé fogadott házitanítóját is nyelvekre oktatta. Vidovics Ágostonról írják: „1851-ben [helyesen 1815-ben!] elvégezvén a teológiát, mivel beteges és fiatal, 21 éves, volt, csak alszerpapnak szentelték fel és péteri Takács József Sándor nevű fia mellé került nevelőnek. így töltött ő négy évet Téten és Győrött, hova télre a család beköltözött, Takács József, az író, irodalomszerető és irodalompártoló ember házában.  »Itt megint jó emberek kezébe kerültem. Téthi Takács József úr mívelt és az akkori magyarok között első rangú literátor, — maga is egy-kor kispap, tele tudománnyal, szelídséggel, az élet tisztaságát, mint eggy homálytalan tükörbe, láttam benne. Ő engem szenvedhetett, — látta, hogy tudatlan vagyok, tehát a Német és a Franczia nyelvek első elemeibe bé vezetett ; neki köszönöm, hogy a német nyelvbe valamennyire jártas lettem . . . Sok jó napjaim voltak ezen úri háznál, csak az volt a hiba, hogy a papi tudományoktól el szoktam- ezek helyett utazásokat s holmikét olvastam- a theológiai tudományok egészen kiszáradtak bennem, kivált mikor azoknak lelkébe amúgy sem voltam, mint kellett volna bé avatva lennem. Még is örömmel emlékszem vissza az itt töltött 4 esztendőkre. Sem én uraimat, sem ők engemet ezen nagy üdő alatt leg kisebbkedvetlenséggel meg nem szomorítottak ... Kedves neveltemmel úgy öszszeszoktam, ő is annyira hozzám simult, hogy alattam a Köziskolákban végezvén ahatodik deák iskolát, ő én tőlem, én ő tőle nehezen és sírva váltam meg. Az egykori tanítói és tanítványi viszony baráti viszonnyá vált, melly el tartott a leg ujabb időkig".2 esztendei nevelősködés után szentelték fel áldozópapnak s mint felszentelt pap még két évig maradt Takács József, ekkor már győrmegyei főjegyző házánál. A családnak rendes lakása volt Győrött is, hol Vidovics a székesegyházba járt misézni ,,a Szűz Mária oltárjánál«.” (Szalay, 12-13. old)