´S fel áldozza egész erejét hasznának.
Széljel az országban Társaságok kelnek,
Mellyek nékik munkás Fiakat nevelnek."
Önálló verseskötete 1796-ban jelent meg Péteri Takáts József költeményes munkáji c
ímmel jelent meg. Az irodalomtörténet leggyakrabban ezen versek alapján ítéli meg.
A kötet gyűjtemény addigi munkáiból és az „elegyes versek” mellett „énekek”, „mesék” és „erköltsi és más velős mondások” valamint olyan fordítások is, „mellyeknek foglalatját más könyvekben is olvashatni” is találhatók. Ezek nagy részét, mint írta, Festetics László oktatásához is használta.
A költészetéről szóló véleményeknek nagyon széles a skálája. A legrosszabb véleménnyel és rosszindulattal Ballagi Aladár van, aki szerint művei „rozsdalepte ócskaságok, melyekre jótékonyan borul a «feledékenység köde»” (Ballagi, 400. old.)
A legtöbb és a legjelentősebb szerző azért elismeri tehetségét, így például Fenyő István, Horvát János vagy például Weöres Sándor, aki így dicséri: „Első biedermeier költőnk, tán egyetlen igazi idillikusunk. Szűk, de igen kedves világa van. Sokat tanult tőle Kisfaludy Sándor, és eleinte, míg hangsúlyos-rímes verseket írt, Berzsenyi. Bár ez a két nagy tanítványa tüzesebb és erősebb, mint ő: mégis érdemes lenne újra kiadni, gondűző édessége és tisztán pengő lantja miatt.” (Weöres, 428. old.)
Takács József költészetéről nyilatkozva maga már a verseskötetének bevezetőben szabadkozik: „Ha a’ beszéd nem jár olly fenn, ha nem olly tzifra, mint talántán a’ kényesebb íz szeretné: vagyon kis mentségem. Leg inkább a’ fiatal észhez és szívhez iparkodtam férni; ’s a’ mit irtam, pihenő üres órákban írogattam: mert jobbára másútt, tisztem’ részein járt gondom.”
Költészete nem zárult le ezzel a gyűjteménnyel, verseket írt ezután is.
Ezt tanúsítja Mohács vidékjén c. költeménye, mely az egyik utazása során született 1797-ben.
A vers több okból is érdekes. Egyrészt túlmutatva a klasszicizmuson, a magyar romantika egyik legkorábbi darabjának tekinthető. „Az antikizálás, a klasszicista díszítmény iránti ellenérzés pedig egyformán benne van a volt jakobinus Verseghy Rikóti Mátyás című szatirikus poémájában, mint a jakobinizmustól irtózó, inkább nemesi patrióta Téti Takáts elbeszélő költeményeiben.” – írja Szauder József tanulmányában (Szauder, 663. old.)
A másik ok, amiért az irodalomtörténetünknek egyik fontos verse Takácsnak ez a műve, az az, hogy Kisfaludy Károly Mohács c. versének ez az egyik „ősforrása”. Sőt, Kisfaludy-féle „nemzeti nagylétünk nagy temetője” gondolat is talán ennek a Takács-versnek köszönhető. Takács megfogalmazása: „Árva hazám temetője, Mohács!” „Itt, itt húnyt el örökre talán szeretett Magyarország!” Emellett több részlet is egyértelműen arra mutat, hogy Kisfaludy ismerte Takács versét. (Takáts, 63-65. old; Z. Szabó, 49-57. old.)
A költőtársak közül Berzsenyit és Kisfaludy Sándort emlegetik leggyakrabban tisztelői között.
Berzsenyi szerette Takácsban tanköltőségét, hogy „az észt az érzéshez remeken csatolja, a csapongó elmét remekül oktatja”. (Horváth, 44. old.)
Berzsenyi több versében is egyértelműen kimutatható Takács József hatása. Takácsnak A tél és A nyár c. verseinek képei, hangulata megjelenik Berzsenyinek A közelítő tél és Balaton c. művében. (Horváth, 42. old.)
Berzsenyi Takács József költészetét ajánlja Dukai Takách Juditnak tanulmányozásra, de verset is írt hozzá:
TÉTI TAKÁCS JÓZSEFHEZ.
Édes éneklő! ligeten, virágon
Andalog Múzsád vegyes illatok közt,
Ám de nem mint egy üresen csapongó
Lepke tavasszal.
Mézet és nektárt szedegetsz te, mint méh.
Minden elrejtett violán s kükürcsön;
Halkva döngécselsz, de szelíd húrodról
Aetheri hang foly.
Szívét és elmét magasít Caménád,
Sokrates karján mosolyogva oktat,
A vidám Erkölcs s vezet Okosság
Kincseit osztja.
Aki a széppel köti össze a jót,
Oh Takács, az bölcs, az igaz poéta.
Ez dicső érdem, s ez az égi bélyeg
A remek elmén.
Révai Miklós is barátságban volt Takács Józseffel, mint azt verse is mutatja:
TAKÁTS JÓZSEFRE SZERENTSÉSEN SZÜLETETT KÖLTŐRE.
Drága Természet ! mikor e világra
Gyenge kebledből ki borúlt Takátsom :
Őtet, úgy tartom, magad is mosolygón
Nézted előtted.
A Kegyek, látván örömöd telesét
Boldogul meg lett Fiadon, siettek :
S váltva fel kapván kiki gyenge tsókkal
Nyomta magához.
Így szorult mindjárt bele a sok édes,
A sok érdeklő, nemes, és szökellő :
A mivel bír most jeles énekének
Tiszta folyása.
Ó te ! Kit versem szeretése vonzott,
Már ezért szépet ne rebegj felőlem :
A mi volt bennem, szomorú szerentsém
Már is el ölte.
A mit itt várnál, leled azt Takátsban,
Itt telik kényed, bizony, olly tsodádra :
Károdat bennem hogy igen tsekélynek
Tartod ezentúl.
Tsak te már jobban mosolyogj reája,
Szép Hazám ! szebben gögyögess Fiadnak :
Nem terem minden kikelettel illyen
Ritka virágod.
Baróti Szabó Dávid is írt hozzá verset. Ezek mellett még számos név nélküli köszöntő verset is találni hagyatékában.
Vályi Klára, egyik költőnőnk is a korabeli magyar költők között sorolja Takácsot: „Az a’ vak szerencse, melly némellyekre erővel-is ragad, előttem születésemből fogva bujkálván, soha abban módom nem vólt, hogy egy Gr. Gvadányinak, Horváth Ádámnak, Mátyásinak, Péteri Takáts Jó’sefnek, Gyöngyösinek, Báróczi Sándor, Aranyka Györgynek, Deme Károlynak, és Kultsár… vagy más Magyar Poétáknak ízléssel írott munkáikat olvashattam vólna, hogy azoknak felséges gondolkodásaiból nemesíthettem vólna a’ magaméit…” (Idézi Holl, 64. old.)
Nem csak költőtársai ismerték el, de közönségsikere is volt. Ezt mutatja, hogy beválogatták a korabeli „slágereket” tartalmazó váci Énekes Gyűjtemény második kiadásába verseit. (Holl, 61. old.)
Sokan le is másoltak maguknak egy-egy Takács-verset. Négy kéziratos énekes gyűjteményben is megtalálható például A holdhoz’ c. költeménye. (Stoll) Ugyanez a verse előkerült például egy családi hagyatékból is, ugyancsak másolatban. (dr. Györgyi, 6. old.)
Hírek
- Kazinczy- és Batsányikéziratok kerültek elő
A sümegi Tóth Gyula nem „bádogos és vízvezeték-szerelő”, hanem nyugdíjas tűzoltó, aki sikerrel képezte át magát helytörténésznek. Először csak a lánglovagok történetét vetette papírra, utána szülőfalujának, Gógánfának a múltjában mélyült el. A sümegi polgármester nemrég arra kérte fel, hogy segítsen internetes közszemlére tenni a kisváros történeti értékeit. Tóth Gyula pedig szerencsés kezű ember, s a múzeumi kéziratraktár papírdobozaiban máris két érdekes levélre bukkant: az egyiket a nyelvújító Kazinczy Ferenc írta 1821. május 22-én, a másikat Batsányi János költő jegyezte 1788. augusztus 13-án.
A napokban előkerült kéziratok a Darnay-gyűjtemény darabjai lehettek. Darnay Kálmán 1864-ben született Sümegen, s 1945-ig élt. Vaskereskedő volt a kenyérkereső szakmája, ám örömét az ásatásokban lelte, lelkesen régészkedett. Urnatemetőket tárt fel, de írt is, irodalmi leletek mentésében is jeleskedett. Különösen Kisfaludy Sándor sorsába volt bejáratos. Kisfaludy 3600 darabos könyvtárát még 1897-ben a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. Ő maga is alapított és irányított múzeumot. Gyűjteményeinek egy része Sümegen maradt, innen bányászta elő Tóth Gyula a két levelet.
Kazinczy Ferenc sorait egy másik „felen” álló, s őt nem igazán szerető, sőt bántó kortársának a halála váltotta ki. A címzett Pápay Sámuel volt, aki A magyar literatúra esmérete című munkájával megalkotta az első magyar nyelvű irodalomtörténetet. Vele tudatta Kazinczy, hogy „Takács elhala”. Takács – Péteri Takács József –, a dunántúli nemes írók barátja, maga is tollforgató ember. Ő adta ki először Kisfaludy Sándor műveit. Kazinczy Ferenc nyelvújító mozgalmát azonban harciasan elutasította, élesen szembefordult vele. „Nem csak barátom nem volt, ő engem bántott, igazságtalahunúl bántott, indulatjának egész elkeseredésében bántott” – írja róla a most előkerült levelében Kazinczy. A háromoldalas levélben Kazinczy a nyelvvitáik fő tárgyát, a „j” által jegyzett hangokat is érinti. Kiáll a „látja” írásmód mellett, hiszen ha nem j-vel íródna ez a szó, akkor az imádságot „imáccságnak” kellene írni, magyarázza.
Hajba Ferenc, Győr
forrás: nol.hu