´S fel áldozza egész erejét hasznának.
Széljel az országban Társaságok kelnek,
Mellyek nékik munkás Fiakat nevelnek."
A nyelvújítási küzdelmekben is részt vett Takács Józse
f. Addigi munkájának, irányultságának megfelelően az orthológusok közé tartozott, vagyis a fontolva haladást képviselte és óvta Kazinczyékat a túlzásoktól. Nem tartotta be szigorúan a szekértáborok határait, mert tisztelője vagy barátja volt a nyelvújítás kérdésében inkább Kazinczyhoz húzók közül például Kis Jánosnak vagy például Révai Miklósnak.
Ő is a magyar nyelv megújításán munkálkodott, de az idegenszerűséget kerülte. A nyelv megújításának egyik módszerének például a régi vagy tájnyelvi magyar szavak bevonását tartotta.
Barátságban volt Révai Miklóssal, aki őt tette meg műveinek örökösévé. Takács József, bár a jottista Révaival nem volt egy platformon, támogatást szerzett Révai Elaboratior Grammatica Hungarica művének kiadásához, így az 1806-ban megjelenhetett.
Kazinczy Ferenccel, a neológusok vezérével hosszú vitába keveredett. Kazinczy nehezen viselte az őt ért kritikákat és – igaztalanul – Takács Józsefet látta a Mondolat és A recensiókról c. munkák hátterében. Személyesen is találkoztak 1815-ben Győrött, majd Téten, de az ellentétek továbbra is megmaradtak.
Csak Takács halála után enyhült meg valamelyest Kazinczy és így írt békülékeny levelet Kisfaludy Sándornak (Kazinczy, 523. old):
K i s f a l u d y S á n d o r n a k K. F.
szíves tiszteletét.
A fergeteget a lelki világban nyugalom követi, mint a testibem s vidámabb, szebb, éltetőbb, mint a melly ez nélkül volt volna. A mi világunké eggy férjfiúnak elhalásával tűnik-fel, a ki részt veve e fergetegben, s épen az által hogy abban részt veve, eggyik jóltevője a Nemzetnek. Ismerjünk a Természet útjára itt is, melly rosszat hoz ránk, hogy áldásiban jelenhessen-meg; melly vonsz bennünket, midőn úgy hisszük, hogy őtet mi vonszuk. Gyűljünk a Takács sírja mellé, s fogjunk kezet azokkal, a kiket becsülhetünk. Én tisztelettel, szeretettel, bizakodással járulok elődbe, nagy dísze honomnak, s kérem barátságodat. Kevélykedni fogok a Maradék előtt, ha azt megnyerendem, mint lelkes testvéredével, mellyet már kevélykedve bírok. Élj szerencsésen. — Széphalom, Aug. 20d. 1821.
Hírek
- Kazinczy- és Batsányikéziratok kerültek elő
A sümegi Tóth Gyula nem „bádogos és vízvezeték-szerelő”, hanem nyugdíjas tűzoltó, aki sikerrel képezte át magát helytörténésznek. Először csak a lánglovagok történetét vetette papírra, utána szülőfalujának, Gógánfának a múltjában mélyült el. A sümegi polgármester nemrég arra kérte fel, hogy segítsen internetes közszemlére tenni a kisváros történeti értékeit. Tóth Gyula pedig szerencsés kezű ember, s a múzeumi kéziratraktár papírdobozaiban máris két érdekes levélre bukkant: az egyiket a nyelvújító Kazinczy Ferenc írta 1821. május 22-én, a másikat Batsányi János költő jegyezte 1788. augusztus 13-án.
A napokban előkerült kéziratok a Darnay-gyűjtemény darabjai lehettek. Darnay Kálmán 1864-ben született Sümegen, s 1945-ig élt. Vaskereskedő volt a kenyérkereső szakmája, ám örömét az ásatásokban lelte, lelkesen régészkedett. Urnatemetőket tárt fel, de írt is, irodalmi leletek mentésében is jeleskedett. Különösen Kisfaludy Sándor sorsába volt bejáratos. Kisfaludy 3600 darabos könyvtárát még 1897-ben a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. Ő maga is alapított és irányított múzeumot. Gyűjteményeinek egy része Sümegen maradt, innen bányászta elő Tóth Gyula a két levelet.
Kazinczy Ferenc sorait egy másik „felen” álló, s őt nem igazán szerető, sőt bántó kortársának a halála váltotta ki. A címzett Pápay Sámuel volt, aki A magyar literatúra esmérete című munkájával megalkotta az első magyar nyelvű irodalomtörténetet. Vele tudatta Kazinczy, hogy „Takács elhala”. Takács – Péteri Takács József –, a dunántúli nemes írók barátja, maga is tollforgató ember. Ő adta ki először Kisfaludy Sándor műveit. Kazinczy Ferenc nyelvújító mozgalmát azonban harciasan elutasította, élesen szembefordult vele. „Nem csak barátom nem volt, ő engem bántott, igazságtalahunúl bántott, indulatjának egész elkeseredésében bántott” – írja róla a most előkerült levelében Kazinczy. A háromoldalas levélben Kazinczy a nyelvvitáik fő tárgyát, a „j” által jegyzett hangokat is érinti. Kiáll a „látja” írásmód mellett, hiszen ha nem j-vel íródna ez a szó, akkor az imádságot „imáccságnak” kellene írni, magyarázza.
Hajba Ferenc, Győr
forrás: nol.hu